Amikor az adjon Isten…

Közel két éve, az igencsak hűvös téli éjszakán kiugrottunk ágyunkból, magunkra kaptuk ruhánkat és jóval a megszokott  vonulási  időn belül már bent is voltunk Nagymaros legpatinásabb cukrászdájának udvarán. Az épület hátsó, vendéglő része égett. Küzdöttünk ahogyan egy tűzoltónak kell, de hiába az erőfeszítés, nem tudtuk megakadályozni, hogy az épületrész leégjen, viszont sikerült megelőzni azt, hogy a tűz más épületrészekre is átterjedjen.

A szomorúság nemcsak minket járt át és az első döbbenetből ébredve Nagymaros város lakossága összefogott és  közös erővel újra építette „Alíz csodaországát”, ami azóta is  töretlenül szolgálja ki vendégeit nyári hűsítővel, vagy sültebb, férfiasabb falatokkal.

A cukrászdához hasonlóan mi sem most kezdtük tevékenységünket és talán mindenki tudja, hogy ellenszolgáltatás nélkül végezzük azt. Így számunkra egy igazán szívből jövő „Köszönöm!” a  legnagyobb elismerés. Nem  régiben a közelgő Karácsonyra tekintettel a tulajdonos csapatunkat meghívta egy közös vacsorára, mivel két esztendő elteltével  is csak könnyes szemmel emlékszik a káreseményre. Mi pedig csak remélni tudjuk, hogy a vacsora estéjén csak egy kismalac megy tűzbe…